Ázsia. Nem is olyan félelmetes, mint elsőre gondolnád!

Érkezésünk Kuala Lumpurba.

 

Rövid háttér sztori: úgy gondolom, ha olvasod ezt a cikket, téged is nagyon érdekel az utazás, tehát valamilyen szinten rokonlelkek vagyunk. Egy hosszabb folyamat eredménye, hogy úgy döntöttünk nekivágunk Ázsiának 2 hónapra, úgy,  hogy csak pár éjszaka szállásunk van lefoglalva. Hozzá kell tenni, hogy ennyire leszervezés nélkül még Európába sem utaztunk és ez volt az első alkalom, hogy egyáltalán elhagytuk Európát. Mind a ketten éreztük, hogy ez lesz életünk egyik legszuperebb kalandja és talán még egy lépcsőfok önmagunk és egymás megismeréséhez. Nem is beszélve a rengeteg új élményről és emberről, kultúrájukról és a buja trópusi tájakról. Több mint egy évig csak álmodoztunk róla, de aztán elszántuk magunkat a lépésre és megvettük a repjegyet  Kuala Lumpurba és onnantól kezdve már nem akartunk megfutamodni. 5 nap Kuala Lumpur után Balira utazunk. És, hogy aztán hogyan tovább? Semmi sem biztos. Nincs kötöttség. Annyi napot maradunk egy helyen amennyit szeretnénk és ha valami kevésbé tetszik továbbállunk. Azért van elképzelésünk, hogy Bali után nagyjából hova. Angkor-ba mindenképp szeretnénk elmenni (nagy álom), Mianmar is gyönyörű és Srí Lanka is szóba jött.

 

Az ismeretlentől való félelem:

Tartunk, attól amit még nem tapasztaltunk, nem láttunk stb…így vagyunk kódolva.  Nem szeretnék senkit sem meggyőzni, arról, hogy ne féljen és azt mondani, hogy úgy is jó lesz minden. Én úgy szoktam megnyugtatni magam, hogy elfogadom, hogy van egy elképzelésem, arról, hogy milyen lesz pl. a mi esetünkben Ázsia, de tudom, hogy ez az elképzelés valószínűleg el fog térni. Ebben az esetben is így volt és lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de sok negatív előítéletem megdőlt, illetve ami negatívnak tűnt az később már nem is zavart. Pl. sok helyen olvastam, hogy nagyon büdös van. Nincs is! 🙂 Vagy csak szerencsénk volt. Attól is tartottam, hogy mindenhol kosz lesz, de nem. Még a metróban is felmostak. Hol látunk mi ilyet Magyarországon? Persze, nem azt mondom, hogy nincsenek koszos helyek és a higéniás körülmények sem felelnek meg az éttermekben az ANTSZ normáinak… 🙂 de mégis a helyi kajás bódékat, gyümölcsös standokat is, annyira érdekesnek és izgalmasnak találtam. Valahogy a helyi kultúra részei.

Első élmények:

Amikor landoltunk KL-ben, rögtön pálmafákkal teli tájat láttunk meg. Leszállva a repülőről éreztük a párás meleg levegőt, viccelődve azon, hogy ez mégis mennyire nagyon abszurd januárban. Majd buszra szálltunk, ami bevisz a KL Sentral-ba (tényleg így írják:D ). Nagyon vicces élmény volt a buszozás is, mivel itt megvárják, amíg a buszok teljesen megtelnek és csak akkor indulnak. Szerencsénk volt, nem kellett várnunk sokat. A jegy ára 10 maláj ringgit volt/ fő, ami kb. 700 Ft-nak felel meg. Ez a weboldal sokat segíthet, a legjobb opció megtalálásában, ahol több közlekedési eszköz közül is választhatunk.

Miután beértünk a KL Sentral-ba, metróra szálltunk. A metro itt zsetonnal működik és automatából lehet jegyet venni. Mi csak bejelöltünk egy megállót, ahonnan át kellett szállnunk és megvettük a zsetont. Biztonság kedvéért megkérdeztünk egy ott-dolgozót, hogy át lehet -e szállni a jeggyel. A válasz igen volt. Ám, amikor megérkeztünk és ki akartunk menni a kapun nem engedett ki. Egy maláj srác egyből megállt segíteni nekünk. Mondtuk, hogy nem tudunk kimenni, mire ő odament a pénztároshoz segítségért. Leolvasták a zsetont és kiderült, hogy nem Masid Jamek megállót kellett volna bejelölnünk, hanem azt ameddig jöttünk. (náluk a távolságtól függő a jegyár, nem úgy mint nálunk a vonaljegy) Nagyon aranyosak voltak egész végig, mondták, hogy semmi baj egyenlítsük ki a fennmaradó összeget. Mivel a reptéren csak nagy címleteket kaptunk a váltóban, nem tudtak visszaadni. A maláj fiú, aki még mindig ott volt velünk, kifizette helyettünk, mondván, hogy turisták vagyunk és érezzük jól magunkat. Annyira nagyon meghatódtunk ezen a segítőkészségen. Egyből tudtuk, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. 🙂 És azóta is így van, ma van az 5. napunk. A következő cikkünkben írok a látnivalókról is!

Folytatás: